Kicsit kusza hétvégém volt - amit egy későbbi bejegyzésben fogok elmesélni -, de mégis úgy jött össze a dolog, hogy ráérvén én mentem el Zsófival és Petrussal a délutáni Halász Judit koncertre.

Eredetileg mivel nekem fix programom volt Kriszti lett volna hivatott betölteni a kísérő szerepét (megspékelve Shanival) de aztán úgy alakult, hogy Shani ugyebár elutazott, én hamarabb végeztem, Kriszti kijelentette, hogy ő megvan Jutka néni nélkül, így adott volt a szerepem. Igazából Zsófi jövetele is kétséges volt ma reggelig mert ő meg tegnap betegen feküdt egész nap, szerencsére fiatal szervezet lévén mára kirúgta magát.

Tehát összeállt kis csapatunk és mentünk bulizni. Petrának ez nagyon tetszett, teljesen lázban égett, hogy ő majd táncolni fog és énekelni. Aztán úgy alakult, hogy, mint két angyalka ültek a lányok mellettem, csipszet ettünk és üdítőt ittunk, tapsoltunk és énekeltem! Zsófi jó fél óra elteltével engedett fel és akkor már kieresztette azt a szép hangját, Petra ezt látva kontrázott, igaz némi fáziskéséssel de ez minket egyáltalán nem zavart. Csak az utolsó dalnál álltak fel táncikálni, úgyhogy nagyon bántam, hogy nem volt hosszabb az előadás. De üdítő volt, hogy egyetlen egyszer sem kellett fegyelmezni, nem kellett ijedten kutatnom a szememmel, hogy merre cikáznak, nem kellett kiabálnom, mérgelődnöm. Még most is szinte hihetetlen. Két tündéri kislány.

Halász Judit pedig meghazudtolva korát énekelt, táncolt és kihozta a gyerekekből a jókedvet. Le a kalappal előtte!

A dalok nyolcvanöt százalékát egyébként szerencsére ismertük - megvannak a legújabb lemezei - de érezhető volt, hogy az igazi éneklés a régi daloknál hágott tetőfokára. Sehal, selát Dömötör; Micimackó; Boldog születésnapot;  Bizony, már történelem :)

Petra pedig természetesen boldogan újságolta itthon Apának, hogy bulizni voltunk és táncoltunk! Az igazat megtartjuk magunknak.